igaz történet

Egy igaz történet

Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok.

Épp a pályaudvarra mentem. Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását. Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet. Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk előtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen átlagos kinézetű, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tűnt, mintha valami különös dologra készülne. A következőt csinálta: hirtelen előrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.

Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetésünkben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elől ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tűzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják… De végül, azt tettem, amit minden rámenős angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: “Mit tegyek?”

Végül azt gondoltam, “Nincs más hátra, meg kell tennem”, és nagyon erősen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: “Ezzel lefegyvereztelek!” De nem, mert néhány pillanat múlva megint csak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az első alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tűnt előhozakodni a témával. “Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy…” Úgy éreztem, ez nem igazán működik. Így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tűnt. Ő vett egyet, én is vettem egyet, ő vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, ő felállt és elsétált. Illetve előbb jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.

Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak ő nem ismeri a csattanót.

(Douglas Adams)

3 thoughts on “Egy igaz történet

  1. Nagy Bandó András Szalontüdő című novelláját juttatta eszembe a megkapó történet… Más emberek, más életek, de a történet hasonlóan érzelmekkel teli…

  2. elgondolkoztató történet:amit adsz másnak a magadbol az “megtérül”…. a “jelentöségteljes pillantás szerinted mit2üzent “neked habár te egy darabig a történtek hatása alatt áltál és nem volt idöd az apro “jeleken”elgodolkozni.”érzkelésem”szerint sokkal több történt itt mint hiszedamit leirtál az csak a “folyyamat kivonata de ha kibontanánk az egészet meglepödnél hogy mennyi minden “volt itt ebben a történetbencsak ahhoz nekem sokkal több informáciora lenne szükségem remélem az “égiek elintézik hogyvalamilyen fomában “kapcsolatba lépjünk egymással.ez az átlag embernek egy érdekes meghokkentö történet e egy hivönek vagy egybeavatott felszentelt esszénus sámán papnönek egészen másrol szól…..röviden ennyit az emogiomrolaz “olvasás utn .zsuzsa-mama vagyok a “SIRÁLY”aki soknehézség árán megtanult “repülni”…ha kérdésed van ird meg messengerben elöször jelölj be ismerösnek.civl nevem:özv.ELCHLINGER KORNÉLNNÉ.gondolom más is történt t veled azóta ha szivesen megosztanád meghallgatnám.feltettedmár a kérdést hgy ami eltünt hogy hogy ottvan az asztalon????

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.